Mesterséges intelligencia: átformálja a munkát, de ki irányít?

A mesterséges intelligencia (AI) villámgyors fejlődése alapjaiban rázza meg a munka világát és mindennapjainkat, új korszakot nyitva a gazdaságban és a társadalomban egyaránt. Milyen típusú munkaköröket fenyeget leginkább az automatizáció, és melyek azok a készségek, szakmák, amelyek hosszú távon is megőrizhetik relevanciájukat? 

Többek között ezeket a kulcskérdéseket járta körül egy, a Mathias Corvinus Collegiumban megrendezett kerekasztal-beszélgetés, melynek résztvevői Palkovics László (a mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos), Andrei Damsa (adattudós, kognitív pszichológus), Kertész Gábor (az Óbudai Egyetem docense) és Sebestyén Géza (az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője) voltak, Richter Soma (az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének kutatója) moderálása mellett.

Félelem és versenyelőny: az AI a munkaerőpiacon

A beszélgetés egyik központi témája az AI munkaerőpiacra gyakorolt, sokszor ambivalens hatása volt. Richter Soma felidézte, hogy felmérések szerint a magyar munkakörök jelentős részében, akár 49 százalékában is rejlik potenciál az automatizációra a jelenleg elérhető technológiákkal. Sebestyén Géza szerint bár az emberi kreativitásnak és intuíciónak továbbra is van hozzáadott értéke, az AI képes lehet számos feladatkört kiváltani. Igaz ez akár az egyetemi oktatásban is, hiszen fáradhatatlanul, éjjel-nappal, kevesebb pénzért képes dolgozni és komplex problémákat megoldani. 

Andrei Damsa azonban árnyalta a képet, hangsúlyozva a humán tényező új szerepét: „nem az AI veszi el a munkát, hanem azok, akik tudják használni az AI-t”. Az AI eszközként való alkalmazása, az eredmények kritikus értelmezése és a technológia hatékony integrálása fog véleménye szerint kulcsfontosságúvá válni. Példaként említette, hogy egy banknál a hatósági adatszolgáltatási feladatok során felgyülemlett 10 ezer email feldolgozására már sikeresen alkalmaztak AI-megoldást, jelentősen növelve a hatékonyságot. 

Kertész Gábor optimista nézőpontot képviselt, szerinte éppen azok a monoton, repetitív munkakörök fognak eltűnni vagy átalakulni, amelyeket az emberek amúgy sem élveznek, és helyettük komplexebb, kreatívabb, értelmesebb feladatokat találhatnak. A szoftverfejlesztők körében tapasztalható félelmeket is igyekezett enyhíteni: bár az AI képes kódot generálni, továbbra is szükség van emberre, aki a feladatot specifikálja, a promptokat (vagyis a feladatot meghatározza az AI-nak) megírja, és a generált kódot ellenőrzi, integrálja. Palkovics László hozzátette, hogy hasonló átalakulások nem példa nélküliek; már a 2000-es évek elején is lezajlott egy váltás, például az assembly programnyelv ismerői iránti kereslet csökkenésével és új programnyelvek előretörésével.

Sebestyén Géza a nemzeti versenyképesség szempontjából közelítette meg a kérdést: Magyarország számára óriási lehetőség rejlik az AI tudatos és gyors adaptálásában. Ha a magyar gazdaság szereplői – a vállalatok és a munkavállalók egyaránt – hatékonyabban tudják alkalmazni az AI nyújtotta előnyöket, mint a nemzetközi versenytársak, az jelentős versenyképességi előnyt hozhat, potenciálisan ellensúlyozva az ország termelékenységi hátrányait.

Oktatás és alkalmazkodás: a jövő készségei

Abban teljes volt az egyetértés a panelbeszélgetés résztvevői között, hogy az AI térnyerése újfajta tudást, készségeket és mindenekelőtt rugalmas hozzáállást követel meg a munkavállalóktól és a jövő generációitól. Kertész Gábor hangsúlyozta, hogy már a középiskolások és egyetemisták szintjén elengedhetetlen beszélni az AI használatának fontosságáról és módjairól, hogy megértsék: ez egy hasznos, hatékony eszköz, és szükség van rá, amit meg kell tanulni felelősen kezelni. 

Andrei Damsa szerint a vállalatoknak is fel kell ismerniük, hogy az AI sikeres bevezetése messze túlmutat egy egyszerű IT-projekten. Szükség van a munkatársak folyamatos oktatására, a reális elvárások kialakítására („expectation management”), valamint belső nagykövetek (ambassadorok) kijelölésére, akikhez a kollégák bizalommal fordulhatnak a használattal kapcsolatos kérdéseikkel, és akik segítenek tisztázni, mire való és mire nem az adott technológia. Az EU AI Act kapcsán kiemelte a kötelező „AI literacy” (AI-műveltség) oktatás fontosságát, amely előírja majd a magas kockázatú AI-rendszereket használó cégeknek, hogy biztosítsák a munkavállalók megfelelő szintű AI-ismereteit, beleértve a képességeket, korlátokat és a potenciális veszélyeket.

Palkovics László szerint a technikai tudásnál is fontosabbá válik a megfelelő attitűd, a tanulásra való nyitottság és az alkalmazkodóképesség. Az élethosszig tartó tanulás nem csupán egy divatos hívószó, hanem alapvető szükséglet lesz. Példaként említett egy konkrét projektet, ahol hátrányos helyzetű, értő olvasással küzdő embereknek kellett komplex vasúti szabályzatot elsajátítaniuk – ebben a folyamatban egy interaktív avatár és egy beszélgetésalapú AI-rendszer nyújtott hatékony segítséget, személyre szabva a tanulási folyamatot. 

Kertész Gábor ehhez kapcsolódva megjegyezte: maga az intelligencia egyik modern definíciója is az alkalmazkodóképesség a változó környezethez. Andrei Damsa összefoglalása szerint a legfontosabb jövőbeli készségek a tanulás képessége, a kritikus gondolkodás (az AI által generált információk szűrése és értékelése), a problémamegoldás és az erős interperszonális készségek, az emberi kapcsolatok építése lesznek.

Technológia és társadalom: az AI hatásai a mindennapokban

A beszélgetés kitért az AI szélesebb körű társadalmi hatásaira is, amelyek már most kezdik átformálni az élet számos területét. Palkovics László szerint az egészségügy az egyik legígéretesebb alkalmazási terület. Kiemelte a Nobel-díjas Krausz Ferenc nevével fémjelzett molekuláris ujjlenyomat-kutatást, amely infravörös lézertechnológia és AI adatelemzés segítségével új, non-invazív módszereket kínálhat a betegségek korai felismerésére. Szóba került az is, hogyan képes az AI hatalmas adatbázisok elemzésével segíteni annak meghatározásában, hogy egy adott génhiba vagy betegség esetén melyik a leghatékonyabb, személyre szabott gyógyszer vagy terápia. Palkovics optimistán vetette fel, hogy a termelékenység növekedése révén az AI akár a négynapos munkahét szélesebb körű elterjedését is lehetővé teheti a jövőben.

Andrei Damsa az AI mentális egészségügyi alkalmazásainak érzékeny témáját érintette. Bár etikai aggályok fennállhatnak, és az AI nyilvánvalóan nem válthatja ki a teljes értékű emberi terápiás kapcsolat fizikai és érzelmi aspektusait, a kezdeti fázisban, vagy bizonyos helyzetekben (például iskolapszichológiai esetekben, ahol a gyermekek nehezen nyílnak meg egy felnőttnek) hasznos lehet, ha a kliens először egy AI-alapú chatbottal beszélgethet, amely segíthet a problémák megfogalmazásában és a kezdeti szorongás oldásában. Palkovics László ehhez kapcsolódva az autizmussal élő, neurodivergens gyerekek oktatásának AI-alapú támogatási lehetőségeit említette, megjegyezve, hogy 

Richter Soma a demográfiához való kapcsolódás mentén felvetette, hogy egy magasan automatizált társadalomban, ahol a termelékenység kevésbé függ a munkavállalók számától, talán csökken a nyomás a hagyományos, népességnövekedést ösztönző családpolitikai intézkedéseken. Palkovics László a kínai egykepolitika példáján keresztül illusztrálta a demográfiai beavatkozások hosszú távú, nem várt negatív következményeit a szociális ellátórendszerre és a társadalmi struktúrára. Ugyanakkor optimistán vetette fel, hogy ha az AI révén több szabadidőnk és kevesebb egzisztenciális szorongásunk lesz, az akár pozitívan is hathat a gyermekvállalási kedvre.  

Szabályozás, etika és Magyarország stratégiája

Kertész Gábor emlékeztetett a GPT-4 megjelenését követő nemzetközi nyílt levélre, amelyben tudósok és technológiai vezetők az AI-rendszerek fejlesztésének átmeneti szüneteltetését kérték a potenciális kockázatok felmérése és a biztonsági protokollok kidolgozása érdekében. Az Európai Unió által elfogadott, a világon elsőként átfogó szabályozást nyújtó AI Act megítélése vegyes volt a panelbeszélgetés résztvevőinek körében. Andrei Damsa és Palkovics László alapvetően szükségesnek tartották a kockázatalapú megközelítést és a felhasználói jogok védelmét, míg Sebestyén Géza hangsúlyozta, hogy a túlzottan szigorú szabályozás versenyhátrányba hozhatja az európai cégeket az amerikai és kínai riválisokkal szemben, és gátolhatja az innovációt. 

Sebestyén Géza szerint kritikus fontosságú, hogy Magyarországon is létrejöjjenek erős, versenyképes AI-cégek, különben az ország kiszolgáltatottá válhat, és nem lesz gazdasági alapja például egy esetleges, az automatizáció miatt szükségessé váló alapjövedelem finanszírozásának sem. Palkovics László az állami tulajdonú, központosított AI rendszerek potenciális veszélyeire figyelmeztetett, és felvetette, vajon "fizet-e a robot TB-t?".

Az AI egyetemi és oktatási használatával kapcsolatban Kertész Gábor elmondta: az Óbudai Egyetemen már nem tiltják, sőt, bizonyos kurzusokon kifejezetten kérik a hallgatókat, hogy használják az AI-t például kódírásra, azzal a feltétellel, hogy utána kiértékeljék, ténylegesen megértsék és szükség esetén javítsák a generált kódot. Az etikai alapelv egyértelmű: az AI is egy eszköz, de ha a vele létrehozott műveket sajátként tüntetik fel, az plagizálásnak minősül. Palkovics szerint az AI alapvetően egy rendkívül hatékony eszköz, de új kihívásokat teremt a szellemi tulajdon területén: kinek a műve az, amit az AI generál, akár a felhasználó saját korábbi munkáiból vagy ötleteiből? Lehet-e szabadalmaztatni egy AI által felfedezett új anyagot vagy eljárást?

Palkovics László ezen felül ismertette Magyarország 2020-ban két év előkészítő munka után elfogadott Mesterséges Intelligencia Stratégiájának hátterét és fő célkitűzéseit. Hangsúlyozta, hogy Magyarország gazdasága már most is jelentős mértékben támaszkodik a high-tech szektorokra (pl. járműipar, elektronika), hiszen a termelt áruk jelentős része ebbe a kategóriába esik. Ugyanakkor súlyos munkaerőhiány tapasztalható mind a magasan képzett mérnökök, mind pedig a kevésbé képzett, de a modern gyárak működéséhez szükséges operátorok terén, sőt, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben is. Utóbbira példaként említette, hogy egyes kiskereskedelmi láncok már kísérleteznek humanoid vagy más típusú robotok alkalmazásával árufeltöltési feladatokra, hiszen nehéz munkaerőt találni például éjszakai műszakra, bár a robotok bérleti vagy beszerzési költsége egyelőre túl magas lehet. Említette, hogy több magyarországi AI-modell fejlesztése is zajlik párhuzamosan (pl. az OTP Bank által fejlesztett), noha ezek hatékony tanításához és futtatásához megfelelő hazai szuperszámítógépes kapacitásra is égető szükség lenne.

egyszerre kínál soha nem látott lehetőségeket a fejlődésre és a problémamegoldásra, miközben komoly társadalmi, gazdasági és etikai kihívásokat is támaszt. Nem önmagában az AI technológia léte, hanem annak tudatos, felelős és hatékony használata vagy éppen a lehetőségek elszalasztása fogja meghatározni a jövőbeli sikert – egyéni, vállalati és nemzeti szinten egyaránt. A kulcs az alkalmazkodóképességben, a folyamatos tanulás iránti elköteleződésben és a technológia emberközpontú és etikus integrálásában rejlik. Ahogy Sebestyén Géza fogalmazott, az AI világában nem a három évvel, hanem a két héttel ezelőtti technológiai állapothoz kell folyamatosan alkalmazkodni, ami példátlan rugalmasságot követel mindannyiunktól.

A szerző az MCC Közgazdasági Iskolájának hallgatója

Nyitókép: Kirill KUDRYAVTSEV / AFP